*akkor az a bizonyos emlék:*
Valaki megfogott hátulról. Megfordított és magához húzott. Nem tudtam, ki lehet az, ezért nagyon megijedtem. Sikítani akartam, de az a valaki befogta a számat.
-Szeretlek!! -suttogta a fülembe, majd benyúlt a farzsebembe... asszem tett bele vmit o.o
Ellöktem. Megvilágítottam az arcát a telefonommal, és aztán meglepődtem.
-Te meg mit keresel itt? -kérdeztem ijedten.
-Hozzád jöttem *-*
-De én nem szeretlek.! -mondtam kicsit hangosabban, ezt Junhyung is meghallotta.
-Ez csapott le a kezemről?? *Junhyungra mutatott*
Ahogy ezt a mondatot kimondta, felpofoztam.
-Hagyj békén!! -kiabáltam.
-SungGi.!!!!!! Föld hívja SungGit.!! -rángatott RaRa, és az arcom előtt csettintgetett.
-EunEun írta.! -mondtam ledermedve, mire Junhyung kikapta a papírt a fagyott kezemből.
Pár másodpercig, amíg elolvasta a cetlit, nagy csend volt... Viszont amikor abbahagyta, Junhyung kiviharzott a szobából.
-Te jó ég! Mi lehetett azon a cetlin, hogy így reagált?? o_o -kérdezte DongWoon csodálkozva.
-Nemtudom, de lányok, ti maradjatok itt! -vezényelt Hyunseung és távoztak.
Csak ültem a földön, és az ujjaimat tördeltem. A lányok a nyakamban, mint a heringek.
-Najó! Maradjatok, én megyek! -törtem meg végül a csendet és felálltam.
-Végre! Már azt hittem, hogy soha nem indulsz el! -mondták a lányok, és megöleltek.
Kint már megint egy valóságos hóvihar tombolt. Nem vagyok egy nádszálkisasszony, de most komolyan... majdnem elfújt a szél... oO'
-Fogalmam sincs, hogy most hova kéne mennem... -gondoltam aggódva- Hiszen semmit sem látok, és már azt sem tudom, hogy merre van a visszaút...
-Aúú.! Hogy kerül az út közepére egy fa?? -kérdezte YoSeob, miután nekemjött.
-Hát köszi. -mondtam- Ennyire nem lenne alakom?? :D
-Jaj, bocsi SungGi... SungGi?! Te meg mit keresel itt?? -kérdezte kis gondolkodás után Seobie.
-Megtaláltátok Junyt??? -tértem a lényegre.
-Meg, de reménytelen... Senkivel sem hajlandó szóbaállni... -fogta meg a vállam Kiki.
-Hol van most? -kérdeztem határozottan.
-A park erdős részén... De héj.! -mondta DongWoon.
-Hmm.?? -fordultam vissza, majd éreztem, hogy megölel.
-Vigyázz magadra! -suttogta Woonie, és elmentek.
Az amúgy 1O perces utat, így hóviharban fél óra alatt tettem meg. A parkban a fák felfogták a szelet, így láttam már valamicskét...
-Megvagy! -huppantam le az egyik padra.
-Igazán? -kérdezte a mellettem ülő nénike, és elkezdett püfölni a táskájával.
-Jaj! Elnézést! Áuucs... Tessék abbahagyni! -menekültem a halálosztó-mamóka elől.
-Na most vagy meg! -vágtam magam le egy másik padra, és reménykedtem, hogy jó helyen vagyok.
-Jézuska! Mit a francért vagy itt?? Ráadásul egyedül? -kérdezte Junhyung rémülten.
-Mert el akarom magyarázni a dolgot! -kiabáltam, hogy most már adjanak nekem is szót egy percre, majd megvártam, amíg lenyugszom, és magyarázni kezdtem- Az a cetli EunEuntól van. Akkor tette oda, amikor a zene világnapját akartuk megünnepelni. Emlékszel?
-Hát persze... Az a kis mocsok... Egyébként nem ezért jöttem el... -kezdte szomorúan.
-Akkor??? :O
-Amikor kirohantam, akkor apám hívott... Azt mondta, hogy holnapután jönnek értem, és addig búcsúzzak el mindenkitől. Semmit nem tehetünk... -mondta szomorúan, és megölelt.
-M...m...m...Mi van.? -kérdeztem sokkolva.
-Jól hallottad... Holnapután megyek haza... nincs mese... -folytatta, de én válaszként újra kirángattam a buszmegállóba.
-Hívd fel a többieket, hogy ma nem megyünk haza... mondják azt az igazgatónak, hogy egy közös családi-összejövetelre megyünk, vagy mittudomén... -mondtam és a menetrendet néztem, amíg Junhyung telefonált.
Mivel a következő busz csak 22:30kor indult, azaz fél óra múlva, ezért egymást melegítettük a megállóban. Kis késéssel végre útnakindultunk... Egy órás volt az út, én végigaludtam az egészet.
-Sungsung... itt vagyunk... -keltegetett Juny.
-Remek! -mondtam ásítozva, és leszálltunk.
Junhyungék közel laktak a buszmeghez, gyorsan odaértünk.
*koppkopp*
-Igen? -nyitott ajtót az anyukája- Junhyung, mégis úgy döntöttél, hogy hazajössz...? :3 És te ki vagy?
-Szia anya. Ő itt SungGi, a barátnőm. -mondta hűvösen, és bementünk.
A házuk gyönyörű volt, tele mindenféle családi fényképekkel... Néhány fotón megismertem Junyt. Egyenesen az étkezőbe siettünk, és leültünk az asztalhoz. Bemutatkoztam az apukájának is.
-Anya, apa, azért jöttünk, hogy elmondjuk: nem fogok eljönni a sulimból!
-Ezt nem te fogod eldönteni! -felelt szigorúan az apja.
-Kérem! Hiszen, ha nem engedik neki, akkor romba dől a Beast... És ha ez nem is számít, akkor legalább azért engedjék, hogy maradjon, mert... -kezdtem, de a "mert" után egy szó sem jött ki a torkomon.
De végül megerőltettem magam, és folytattam:
-...mert akkor valóra válthatja azt, amiről olyan sokan álmodnak, és csak nagyon kevés embernek adatik meg, hogy valóra válthassa... Engedjék, hogy énekes legyen!
Ahogy ezt a pár mondatot kimondtam, szinte biztosra tudtam, hogy megenyhítettem a szívüket. De az a gyilkos csend... Egyre lejjebb csúsztam a széken, mert az a nagy magabiztosság fokozatosan köddévált. Már az arcom is kezdett vörösödni.
-Mosolyogjatok! Muszáj egy képet csinálnom, még pont elfér a falon! -szólalt meg hirtelen Juny anyukája, és már kattintott is.
-Gyertek, visszaviszlek titeket, ne kelljen ilyen későn buszozni... -mondta az apuka nevetve.
Junhyunggal semmit sem értettünk.
-Akkor... akkor... most maradhatok?? -kérdezte értetlenül.
-Hát persze! Hiszen kiszöktetek a suliból, csak hogy ide elgyertek! -legyintett az apukája.
Vállatvontunk, és visszamentünk a suliba. Juny apukája a kapu előtt kitett, majd elhajtott. Mosolyogva indultunk el befelé, amikor SooYoung ugrott be elénk:
-Bú.! ^^ -mondta, olyan... olyan MinRinesen.
-ÁÁÁ.!! -sikítottam, és Junhyung kabátjába dugtam a fejem.
-Te most SooYoung vagy, vagy HeeRa?? -kérdezte Juny.
-SooYoung...:) Most jöttem MinSungtól és gondoltam meglátogatlak titeket. -mondta vidáman.
-MinSung?? Ő...Ő az új lány? Ő is lát téged? -értetlenkedett Junhyung.
-Gyertek fel, még úgyis fel kell világosítanom a többieket... De SungGi, hogyhogy nem mondtad nekik?? :)
Junhyung vérszemekkel nézett rám, én meg inkább visszabújtam a kabátjába.
-Elfelejtettem.! >< -mondtam a kabátban.
-Te kis szenilis! -szedett ki Juny a menedékemből és megcsókolt- De erre kíváncsi leszek! Menjünk!
-Szerintemis.! o.o Mindjárt megfagyok rövid ujjúban ! :D -tette hozzá SooYoung.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése