Kezdtem elveszteni az eszméletemet. Nagyon szomorú voltam, de abban a pillanatban újra megjelent mellettem HeeRa. Végre kinyögtem, amit már rég ki kellett volna.
-Utállak! -mondtam az utolsó levegőmmel.
-Énis. -mondta ugyanazzal az ijesztő vigyorral, amivel az előbb is megjelent.
-De... nem fogok neki szenvedést okozni! Megígérem! -nyögtem ki könnyezve.
-Te...te mért sírsz miatta? Hiszen ő most utál téged... Akkor te mért szereted? -kérdezte értetlenül.
HeeRa engedett nekem még egy nagy levegőt venni, hogy válaszolni tudjak.
-Mert én szeretem őt, ahogy a többieket is! Mind az öten szeretjük őket! -kezdtem, de elfogyott a levegőm.
SooYounggal az élen mindenki bejött. Csak azt látták, hogy én fekszek a földön, mint egy hulla, és egy furcsa hajú lány térdel mellettem.
-SungGi, vigyázz! -kiáltotta Seobie, és egy esernyőt szegezett HeeRára.
-Most mért hoztad ide őket? -kérdezte mérgesen HeeRa SooYoungtól, és el akart tűnni, de megfogtam a bokáját.
-Nem mész sehova! Most nem! -mondta SooYoung és odajött hozzánk.
-Ti kik vagytok? -jött elő GiKwang egy értelmes kérdéssel.
-Egy pillanat, csak... -kezdte SooYoung, majd rámtette a kezét és végre fellélegezhettem.
-Én...én...én... asszem, hogy most pihenek! -mondtam köhögve és indultam a szobámba.
-Persze nyugodtan.! Lépj csak le, nekem úgy se fogsz hiányozni, te áruló! -ordította Junhyung gúnyosan, mire én könnyezve fordultam meg.
-Tudom! -suttogtam és becsaptam magam után az ajtót.
Bár nem akartam hallani, hogy mit beszélnek, de sajnos túl vékonyak a falak.
-Te hülye, hát nem láttad, hogy majdnem meghalt?! Te kis hálátlan... amúgy sem vagyunk árulók! És nem is sejted, hogy most mennyire megsértetted! -szidta le RaRa Junhyungot.
-Dehogynem vagytok árulók! Hiszen láttuk, amit láttunk! -vágott vissza YoSeob.
-ELÉGLEGYEN! -tört meg HeeRa- Én voltam, jó?! Én tettem minden rosszat... De nem tudtam, hogyha távol tartalak titeket, akkor csak jobban szenvedtek!! ..................... sajnálom.
-De azt meg hogy... hiszen senki sem volt ott... -értetlenkedett DongWoon és Hyunseung.
-Mi nem vagyunk hétköznapi emberek! .......... -kezdett bele SooYoung, de erre már igazán nem voltam kíváncsi.
Csak az járt a fejemben, hogy ha Junhyung szeret (még ha csak barátként...), akkor hogy hihette az első pillanattól kezdve, hogy árulók vagyunk? Mert... áhh, ezt nem értem!
-Valahogy le kéne lépnem! Most nincs kedvem magamat sajnálni, itt bent. -törtem a fejem valamin- Áááá, meg van! Kimászok az ablakon, át a fiúkhoz és onnan meg kimegyek.
És aztán cselekedtem. Feketébe öltöztem, tetőtől talpig, hogy a tanárok ne lássanak meg a sötétben. Kilopakodtam az udvarra. Leültem egy padra, és élveztem az egyedüllétet.
*reccs.!*
-Ki az ott? -kérdeztem a bokortól megrémülve.
-Senki! -suttogta vissza a bokor, ami elég fura volt egy bokorhoz képest...
-Na, gyere elő! -mondtam, és nagyon keménynek éreztem magam.
Egy lány jött elő, szintén fekete öltözetben. Aranyosnak látszott, de nem láttam pontosan az arcát, mert takarta a kapucni.
-Mit csinálsz itt kint ilyenkor? -kérdezte tőlem.
-Ezt én is kérdezhetném... Egyébként meg... *kis habozás* csak összevesztem a barátommal. -hazudtam.
-Tényleg?! Énis! És ezért inkább eljöttem tőle... -sütötte le a tekintetét.
-Rokonlelkek vagyunk ezekszerint... -mondtam, és kicsit meglepődtem, amikor a lámpa megvilágította a lány arcát.
Ugyanis ez a lány nem koreai volt... Hasonlított SooYoungra és HeeRára, de csak a szeme meg a bőre miatt. Hirtelen felvillant bennem, hogy lehet hogy ő is olyan angyalszerű valami... De ezt a felvillanást hamar elvetettem... Mért is öltözne feketébe egy lány, akit senki sem lát?
-SungGi.!!! -jött ki az ajtón SungTae- Mindenki téged keres, hol voltál?
-Ömm, csak kijöttem levegőzni...
-Az ablakon..?!
-Nem, a nappalin át... csak annyira figyeltetek, hogy nem vettetek észre.De neki nem is köszönsz? -kérdeztem, majd megfordultam, de senki sem volt ott.
-Kinek? Nincs itt senki. Na, de én léptem, mert ahogy látom, valaki szeretne veled beszélni. -mondta SungTae kuncogva, majd elment.
Megfordultam, és ott volt.............................................*muháhááá, majd a következő részben ;DDD*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése