-Szia, mondd! -válaszoltam, és megsimogattam az arcát.
-Nem is tudom, hogy hogy mondjam el... -kezdte bizonytalanul- Szerintem elég ha csak annyit mondok... hogy... hogy... a Beast meg lesz rapper nélkül is... :|
-Mivan? Kérsz egy jó nagy büdös pofont.? Ideláncollak magamhoz! (<---ezt kellett volna mondani) E..e...ezt meg hogy érted?? (<---de helyette ezt mondtam)
-A szüleim hallották a "gyilkosságot", és ki akarnak venni. -suttogta Juny lesütött tekintettel.
-Azt már nem! Gyere, felhívjuk őket... -kezdtem mérgelődni.
-Már mindennel próbálkoztam...
-MINDENNEL?? Csak kell lennie valaminek, ami megenyhíti a szívüket!!! -kiabáltam és Junhyung vállát ráztam, majd hirtelen megálltam- És...és a fiúk? Mit szóltak hozzá..?
-Nos, ami ezt illeti... Tudom, hogy egy olyan sráctól mint én, ez furcsán hangzik... de... én... én féltem elmondani nekik... Ami pedig az érvelést illeti... téged is említettelek nekik...
-Huu, tényleg?? :) -villant fel egy gyors mosoly, de olyan gyorsan el is tűnt- És... hát izé, mit mondtak?
-Azt, hogy khm... idézem: "Ha ez a lány olyan fontos neked, hogy ott maradj miatta, akkor mért nem hozod el ide??"
Egy szót sem szóltam, hanem megragadtam Junhunygot, és hihetetle gyorsasággal kirohantam vele a buszmegbe.
-SungGi, várj! Hiszen késő este van! És holnap suli! -kezdett visszafelé húzni Junhyung.
-Igaz! De holnap itthagyunk csapot-papot, ja, meg babot is, és elmegyünk hozzátok... Rendben?? -kérdeztem és a kezét fogtam.
-De most mindent elmondunk a többieknek! -indultam vissza határozottan.
2 méterrel arrébb visszanéztem, de láttam, hogy Juny a járda szélén ül. Visszasétáltam hozzá, leültem mellé, belebokszoltam a vállába, és azt mondtam:
-Hééé, Joker! Csak hogy tudd, megijedtem! Nem akarlak elveszteni! -mondtam, és könnyes szemmel bújtam hozzá.
-Noona, te most sírsz??? -kérdezte Junhyung mosolyogva.
-Dehogyis!! Mit gondolsz te rólam?? -kérdeztem a könnyeimet törölve.
-Csak egy valamire gondolok most... -mondta, és megcsókolt.
Ekkor a sötétből HaByul és társai léptek elő. Az a bicska volt MinRa kezében, amit nekem már volt szerencsém megismerni. Megvetően rájuknéztem, és egy csepp félelmet sem éreztem.
-Tudjátok mi a véleményem erről a pillanatról? -kérdezte HaNeul gúnyosan.
-Ehh... Már bocs, de te nem vagy több annál, mint ami a seggemből jön ki wc-zés közben... és hát annak a szövegére sem vagyok kíváncsi, akkor téged mért halgassalak meg?? -kérdeztem nevetve, és Junhyunggal leléptünk.
-DáDáDá.!!! -futott oda hozzánk a sulinál DongWoon és megütögetett minket.
-Ti meg hol az ördögben voltatoook?? -kérdezte MinRin idegesen.
-Azt majd fent! -mondtam határozottan, és felmentünk a szobába.
Az ajtó előtt Junhyung még gyorsan visszahúzott.
-Tényleg nem szeretnék nekik fájdalmat okozni....... -mondta szomorúan.
-Idefigyelj.! Van két lehetőséged... Az egyik az, hogy elmondod nekik, és kitudja mi lesz. A másik pedig, hogy nem mondod el nekik, és később jönnek rá, ami 99%, hogy szarul esik majd nekik... Na, melyik?
Junhyung válaszként magabiztosan sétált be, és mindent elmagyarázott a többieknek. Egy kis hatásszünet után Kiki, a megtestesült értelem hozzászólt a témához:
-De hát ma mondta az igazgató, hogy minden nap próbálnunk kell... -mondta üveges tekintettel.
Hirtelen mindenki GiKwangra nézett, méghozzá Gozzilla tekintetekkel. Kiki pedig a tekintetek elől YeonYeon elé menekült.
-Néznek még?? :$ -kérdezte 5 perc csend után YeonYeon mögül, erre mindenki felnevetett.
-Ez meg mi?? -kérdeztem meglepődve, és egy cetlit húztam elő a farzsebemből.
-Hát... cetli! -mondta Hyunseung értetlenül.
Elkezdtem olvasni... Ahogy haladtam sorról sorra, egyre csak kerekedett a szemem. MinRin és SungTae, mint két keselyű, ott körzött felettem, és olvasták a szöveget.
- Kedves SungGi! Tudom, hogy elég középkori, hogy levélben fejezem ki, de egyszerűen nincs bátorságom elmondani az érzéseimet. De az Istenért, SZERETLEK! Könyörgöm, írj választ, még ha negatív is, mert ha nem teszed, akkor szívem örökre milliónyi darabra törik... Ui.: Remélem, a herceged nem haragszik rám.! -olvastam magamban.
-Jaj de aranyos *-* De... ki is volt ez?? XD -kérdezte MinRin nevetve, mire Junhyung fölpattant a földről.
-Hát... én... nem... nemtudom! -mondtam, de hirtelen bevillant egy nem épppen régi emlék.... *olyan hullámzós effekt, mint a mesékben*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése