26.rész: Képesek gyilkolni..?

Nos, mivel gonosz vagyok, ezért nem árulom el a számunk címét. Jól van na, meglepi :3 De haladjunk tovább!


Miután sok-sok küszködés után sikerült felvenni a dalt, siettünk tanulni. És amint beléptünk a szobába...
-Hee?? Rózsaszirmok? -kérdezte SungTae és a szoba padlójára meredt.
SungTae ezt egy cseppet sem szánta viccnek, ugyanis az egész szoba úszott a rózsaszirmoktól. A nappaliban lógó tükörre pedig ez volt írva: Óvakodjatok! 
-Ez meg mit jelentsen?? -kérdezte YeonYeon ledöbbenten a tükör előtt.
-N...Ne...Nemtudom, de semmi jót! -bújt MinRin a hátam mögé.
-Mindent láttam. Ezt nem vehetitek félvárról. -szólalt meg mögöttünk SooYoung.
-De mégis ki tette ezt? -kérdeztem.
-Azok a lányok... Nemtudom, hogy mi van velük, de nem olyanok mint ti... Olyan mások... De ne aggódjatok, mostantól jobban odafigyelek, mert tudom, hogy mostanában nem vagyok hűséges hozzátok... De odahaz sincs minden rendben... Sajnálom! -mondta SooYoung leszegezett tekintettel, aztán eltűnt.
-Én nem bírom ki! Velem senki se játsszon! Kiszedem azokból a kis seggarcokból, hogy mi az oka ennek a herce-hurcának. Ha jöttök jöttök, ha nem nem. -borultam ki hirtelen.
-Még szép hogy megyünk! -mondták a többiek, és már vették is a kabátjukat.
Kint zuhogott az eső. De annyira, hogy egy lélek sem volt az utcán. Minden sötét volt, és kihalt. 
-Lányok! Haragudni fogtok, ha azt mondom, hogy félek?? :$ -kérdezte halkan RaRa.
-Már mindjárt ott vagyunk! -nyugtatgattam a többieket.
-Sőt... már itt is vagytok... -lépett elénk HaNeul és csapata.
Mindenki mögém bújt. Kicsit egyedül éreztem magam, de szigorúan néztem HaNeul szemébe.
-Te szemétláda! Szadista állat! -mondtam HaNeulnak a tekintetemmel.
-Miért csináljátok ezt? Mi értelme van ennek, he? -mászott ki mögülem MinRin, és szigorúnak tűnt.
-Vissza ! Vissza! -kezdett SooRa egy bicskával hadonászni.
-Te csillogó szent szar! SungGi, menjünk szerintem! -javasolta YeonYeon.
-Azt már nem! Ezt már lejátsszuk! -szorítottak oda minket egy kerítéshez.
-Mi a szent tehénért csináljátok ezt velünk? -üvöltöttem, hátha valaki segít rajtunk.
-Hát nem is emlékszel?? Segít, ha ezt csinálom? -kérdezte MinRa, és odanyomta a bicskát az arcomhoz.
-NEM! Nemtudom, hogy mit csináltam veletek! -kiabáltam könnyezve.
-Ti kis férgek kiszorítottatok minket! Összetörtétek az álmainkat! Helyettünk vettek fel titeket, és így abba a ratyi iskolába kell most járnunk! -hajolt az arcomba HaByul.
-Ti elmebetegek vagytok! -mondtam, és felpofoztam HaByult- Hiszen nem is mi döntöttünk, hogy ki kerül tovább! 
-SooYoung! -kiáltottam megkönnyebbülten.
Hirtelen minden világos lett körülöttünk. A fény SooYoungból jött. 
-Menjetek, elintézem őket! -mondta, és intett, hogy siessünk.
Egészen a suliig futottunk. Mire odaértünk, már majd' kiköptem a tüdőmet. A lépcsőnél telefonnal akartam világítani, de láátam, hogy 8 nemfogadott hívásom van Junhyungtól. Menet közben visszahívtam.
-Szia, hát ti meg hol az ördögben vagytoook??? És mi az ott a szobátokban?? :o
-Ez hosszú... Átmegyünk, és megbeszéljük.
-A többiek már alszanak... Menj ki az udvarra, de csak te! -mondta és letette.
-Lányok, menjetek előre, én találkozom Junyval...


*1O perc múlva az udvaron*
-Szia! -szaladt oda Junhyung- Valamit mondanom kell, nagyon fontos! :(


*folyt.köv. ;D*
<bocsi, hogy rövid lett, de vészhelyzet volt...:(>