36.rész: Oasis~

A szívem a torkomban dobogott, amikor lehajoltam a borítékért. Remegő kézzel nyitottam ki. 
-Egy üzenet... -mondtam magamban, és olvasni kezdtem.
A levélben ez állt:

Az ember, aki mindig irányít engem te leszel,

Te vagy az egyetlen oka, hogy tovább élek,

A sivatagomon belül te vagy az oázisom, a legédesebb csokoládé. 

Abban a pillanatban, ott a játszószobában eldöntöttem valamit. Kinyitottam az ajtót. JunHyung csak szótlanul állt előttem, a szemembe nézett. Így álltunk pár percig, majd hátat fordítottam neki.

-Azt hitted, hogy nekem majd jól fog esni, hogy egy másik lányt ölelgetsz a klipben? Amit arra szántatok, hogy kibéküljünk? -kérdeztem, de el-el csuklott a hangom.

-Én... sajnálom... Gondolhattam volna... 

-Gondolhattál volna rám is... de nem tetted... -folytattam, és egyre gyengébbnek éreztem magam.

-Meg tudsz nekem bocsátani? -kérdezte halkan.

-Nem. -feleltem hűvösen.

-Akkor sajnos ezt akaratod ellenére teszem... -mondta, és megcsókolt.

Bár tudtam, hogy ezzel mindent elrontok, de visszacsókoltam. Végül JunHyung kisétált a szobából. Az ablakba ültem. Láttam, ahogy Juny az utcára megy. Ránéztem a cetlire, amit írt. "te vagy az oázison, a legédesebb csokoládé"...

*közben JunHyung*

-Hogy is gondoltam, hogy ezzel el lesz intézve? Egy csődtömeg vagyok! -gondolkozott magában, miközben köveket rugdosott.
Jun kisétált egészen a város széléig. Ott leült az egyik kerítés szélére, és gondolkozott. Arra várt, hogy mikor bukkanok fel. De ez a végtelennek tűnő várakozás sosem hozott eredményt. Elkeseredve, könnyes szemekkel indult hazafelé. Csak én jártam a fejében. De akkor a háta mögött...
-Mi a bajod? -kérdezte valaki.
-Hát mi lenne? Szerinted mi a bajom? -förmedt rá JunHyung.
-Jólvan, nyugi már! Mindent azért én sem tudhatok...
-DOOJOON! -majd lehajtott fejjel folytatta- Elvesztettem...
Az "Elvesztettem" szónál DooJoon szemei háromszorosukra nőttek.
-Ajj... Haver... Gyere, hazamegyünk... vissza a suliba. -szólalt meg végül, és Juny vállára tette a kezét.
-Nem... Te menj és mentsd a menthetőt! Békítsd ki a többieket. És kérlek ne ellenkezz! -kérte JunHyung könnyes szemekkel.
Doo vette a lapot, és sprintelni kezdett a pláza felé. De még visszanézett egy mondat erejéig:
-És most mit fogsz csinálni? -kérdezte.
Juny letérdelt a hóba, és szipogva ennyit felelt:
-Szerinted? 
DooJoon szíve szerint maradt volna, de tovább kellett mennie. JunHyung hallotta, hogy valaki közeledik...






























Csak nem gondoljátok, hogy itt hagyom abba.??? :DDD








Felnézett, majd elmosolyodott.
-Mit ér egy sivatag oázis nélkül? -kérdezte.
-Az semmi... Akkor mit ér egy oázis sivatag nélkül? -mondtam, és szorosan megöleltem.
-Ez azt jelenti, hogy kapok még egy esélyt? o.o
-Kapsz 1OO-at is, csak meg ne unj a végére... -szorongattam meg még jobban.
-Én? Megunni? Soha. 




*kis hatásszünet, majd Junnak leesik a tantusz*


-...