Reggel arra keltem, hogy valaki matat a szobámban.
-Anya! -mondtam mosolyogva.
-SungGi, szia! -rohant oda hozzám és megölelgetett- Istenem, jól vagy?? Hogy sikerült összehozni, hogy elütöttek? Ésésés... ki az a fiú, akivel voltál??
-Jól vagyok, és csak kimentünk este sétálni... Aztán pedig nem tudom, hogy mi történt... Ja, és ő a barátom, Junhyung *-* -újságoltam a történteket.
-Jaj, tudtam, hogy nem szabadott volna elengedjelek arra a válogatásra... -fordult el a muter.
-Nyugi.... többször nem üttetem el magam... :D
-Én igazából a pasizás miatt aggódom... de mindegy! xd. -nevetett anya.
-És hogyhogy itt vagy? És mért pakolod a cuccaimat? -kérdeztem értetlenül.
-Az orvosok mondták, hogy haza vihetünk. Így neked előbb kezdődik a téliszünet. Na de ideje felöltözni, mert apád nemsokára visszajön, csak elment kávézni. -mondta, és hozzámvágott egy kupac ruhát, aztán kiment.
Nagy nehezen felöltöztem, és összeszedtem az ajándékaimat. EunEun levesét pedig bevágtam a kukába... Anya öt perc múlva visszatért, és egy tolószékbe kényszerített.
-Ne már anyaaaa! =_=' -sopánkodtam.
-A kórházat csak tolókocsiban lehet elhagyni, bocsi.:) -felelt kárörvendő mosollyal az arcán.
-De akkor legalább hadd búcsúzzak el Junhyungtól... négyszemközt... -mondtam, és begurultam a szobájába.
Egy ápolónő volt bent, de amikor látta hogy bemegyek, kiment. Junhyung már fent volt.
-Sz...szia! -mondtam.
-Szia! Szép tolókocsi! Hova készülsz?? -kérdezte, majd megpuszilt.
-Megyek haza... Nekem ma kezdődik a téliszünet... De majd bejövök látogatni! :D -mondtam és megöleltem.
-Hiányozni fogsz! -mondta és megcsókolt, mire apa ránknyitott.
-SungGi, indulunk! -mondta, mintha nem tudná, hogy rosszkor jött.
-Jó... Szia Juny! -köszöntem még vissza, és elmentünk.
*kb. egy óra kocsikázás után*
-De rég voltam itthon! -mondtam, amikor anya betolt a házba.
-Hát igen.... -mondta anya, és felsegített a lépcsőn.
Szerencsére az emeletre nem vihettem a verdát XD... De a lényeg a lényeg, hogy teltek a napok, és gyorsan felépültem.
*karácsony előtt egy nappal*
-Kicsim, nekem ma még be kell vásárolnom, apád meg dolgozik. Elmentem, mindketten este érünk haza. Vigyázz magadra! -kiabálta anya, aztán elment.
-Ééééés akkor következzen a nemsokára debütáló 2NE1 első száma, a Lonely... -hallatszott a rádióban.
Már így első hallásra nagyon tetszett a szám, ezért gondoltam, rájukkeresek Google-n. Az eredmény falfehérre festett...
-HaByul, SooRa, HaNeul és MinRa??? :O -kérdeztem magamban- Te jó szagú madárkaki.
Fénysebességgel kezdtem keresni a telefonomat, hogy felhívjam a többieket, de akkor csöngettek...
-Kiaz? -nyitottam ajtót, mire ismét elfehéredtem.
-Most velünk kell jönnöd! -rángatott ki MinRa az ajtón.
-A francokat! -téptem ki magam a karmai közül.
-A kis engedetlen!!!! -kiabálta SooRa, és ütni kezdett.
Hátra estem a hóba. HaNeul elkezdett rugdosni, majd HaByul is csatlakozott. Mikor már 1O perce szenvedtem a földön, a lányok tanácskozásba fogtak. Nem hallottam, mit beszélnek.
-B...b...baby i'm so lonely lonely lonely lonely lonely... -énekeltem halkan.
A 2NE1 ekkor megállt a beszélgetésben. Aztán HaNeul a vállamnál fogva felsegített, és belökött a házba. Befutottam a fürdőbe, és lefertőtlenítettem a sebeimet. Aztán sapka, sál, és indulás vissza hozzájuk, hogy megkérdezzem, mi folyik itt. De sehol sem találtam őket. Kicsit megszomorodtam, és visszaballagtam a szobámba. Újra csöngettek.
-Ki lehet az már megint?? -nyafiztam magamban.
Egy síró lány esett be, és egyenesen a földre zuhant. MinRin volt az.
-Te csillogó szent Halálistenmester!!! -kiáltottam, és felsegítettem.
-Szakítottunk.... -mondta ridegen.
-HOGY MI???????????? -kérdeztem vissza ledöbbenve.
-Dong....Woon... sz.... sz.... szakított.... velem... -szipogta el a történteket.
-Mivan?? És... és... miért?? -értetlenkedtem.
-Beugrott az utcán elénk egy buggyant öregasszony... valami jósnő, és azt mondta, hogy nekünk DongWoonnal nincs közös jövőnk... Először nem törődtünk vele, de folyton feljött a téma... és veszekedni kezdtünk... -magyarázott MinRin, majd hosszas sírásba kezdett.
Ebben a pillanatban RaRa, YoSeob és DongWoon lépett be. Woonie egyáltalán nem tűnt szomorúnak........ :|
-Istenem, mi lesz itt??? -kérdeztem magamban rosszat sejtve.
[bocsi, de egy ideig nem nagyon lesznek részek, mert el vagyok tiltva a géptől xd.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése