- Siker! - nevettem fel és elindultam.
A barátnőim automatikusan követtek ahhoz az asztalhoz. Vagyis inkább asztalokhoz, ugyanis kettőnél ültek összetolva, de öt tálca volt az asztalon. Öt tálca volt ott, de csak egy ember.
- Üljetek le! - mutatott a négy szabad helyre. - Amúgy SeungHyun vagyok. És titeket hogy hívnak?
- Én ChaeRin vagyok, ők pedig MinJi, Dara és Bom. Ezt mind megeszed? - mutattam nevetve a másik négy tálcára.
- Nem, az a mi kajánk - az ismerős hang hallatára azonnal felkaptam a fejem, és amint megláttam Őt, fültövig elvörösödtem. - Egyébként JiYongnak hívnak. Ők pedig SeungHyun és YoungBae.
- Két SeungHyun? Öcsém, ez tök király! - lelkesedett MinJi és gyorsan lepacsizott velük.
Én csak ültem elpirulva, JiYongra meredve. Ő annyira helyes, és kedves... Adott poharat. Na persze, mért bukna egy hozzám hasonló kancsi lúzerre?
/kb ilyen fejem volt./
- Újak vagytok itt? - kérdezte ebéd közben YoungBae.
- Igen, ma érkeztünk. 2NE1 - felelt Bom mindannyiunk nevében.
- Az jó, mert mi is reggel jöttünk. Mi lenne, ha délután együtt megnéznénk a sulit? Egyébként BigBang - vetette fel az ötletet YoungBae és közben végig Darát nézte.
- Ez tök jó ötlet! - lelkesedett Bom és felállt, hogy kivigye a tálcáját.
- Várj, én is megyek! - siettem utána. - Lányok, a szobában találkozunk.
- Bommie, én olyan hülyén érzem magam... - nyafogtam a szobámban ülve. - Ti olyan szépek vagytok és én meg egy kancsi nyomorék...
- Te hülye vagy és nem nyomorék... - Bom hirtelen ott termett az ajtófélfám mellett. - Túl kevés az önbizalmad, ChaeRin.
- Nem tehetek róla - szorosan magamhoz öleltem a plüssmacimat, amit Peternek hívtak.
- Olyan sügér vagy... - rázta a fejét továbbra is a barátnőm.
- Ne bánts már állandóan! - felnevettem és elterültem az ágyon.
- Na jó - mosolygott Bom. - Gyere, nézzük meg, hol késnek már a többiek.
Bólintottam és felálltam.
Először az ebédlőben néztük őket, persze csak hűlt helyüket találtuk. Így hát sorra vettük az összes folyosót. Több óra keresgélés után megálltunk pihenni, mert Bom már készült meghalni.
- Könyörgöm, hadd feküdjek le a padlóra! - nyöszörögte.
- Még bírd ki a szobáig! - biztattam, bár már az én lábaim is kikészültek.
Szó szerint fel kellett vonszolnom Bommie-t. A nappalinkban TV-zni kezdtem, de miután megállapítottam, hogy semmi érdekes nincs, kilestem a folyosóra. Egy halvány lila fing sem garázdálkodott kint.
Talán meg kéne keresnem a BigBang szobáját... - tűnődtem és a szobák ajtajára függesztett szürke táblákat kezdtem vizsgálgatni.
Egy emelettel lejjebb megtaláltam a keresett helyet. Kopogtam, de hiába. Senki sem nyitott ajtót.
Üres?
Benyitottam, de egy lelket sem láttam sehol. Viszont érdekes hangokat hallottam a fürdőből (nem félreérteni)... Mintha vízcsobogás lenne. Már majdnem lenyomtam a kilincset, amikor Bom megszólalt.
- Én a helyedben nem tenném... - figyelmeztetett és előre befogta a szemét.
- Nem érdekel - kacsintottam és benyitottam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése